– Mi van magával, fiatalember?

– Tessék?

– Be van gazolva.

– Mi van... hogy mi vagyok?

– Be van gazolva. Látszik magán. Így idejönni...

– Nem értem.

– Na jó, van még odakint valaki? Nincs?

– Mi vagyunk az utolsók, tanár úr.

– Jó. Akkor írják fel a lapra a tételt: Elemezze a '44-45 utáni magyar gazdaságot. Rendszerváltás, unió, ilyenek. Érthető? Igen? Nem? 30 percük van kidolgozni. (Csöng a telefonja.) Mondjad, Marcikám! Figyelj, megbeszélhetnénk ezt később? Kettőkor. Igen. Szevasz, Marcikám! Ööööö... majd elfelejtettem - mindenki írja rá a lapjára, hanyast szeretne. Érthető?

– Igen-igen. (Ráír a lapjára egy felül szögletes, alul ívesen görbülő ötöst. A tanár jön, ránéz a lapra.)

– Ötöööst? Na majd meglátjuk... Nnna, fiatalamber, jöjjön akkor a táblához, mutassa meg, mit tud.

– A lapot vigyem?

– Hozza...

– Nnna, fiatalember, rajzoljon egy időegyenest. Ne így, maga... Hosszabbat. Mééééég! Nem látja, hogy nem fog kiférni, maga... ?!... ehh.

– Szóval 1944. március 19-én bejöttek a németek, őket 44 november-decemberben kiszorították a szovjetek, megkezdődött hazánk 47 évig tartó szovjet megszállása. Az ország romokban hevert. 45-ben kiadták a földreformot, 46 elejére az infláció átlépte a 10%-os határt, és folyamatosan sokszorozódott, 46 június-júliusra hiperinfláció esete állt fenn, megkezdődött a szanálás, augusztus elsején bevezették az új forintot, amelynek egységnyi értékét 400000 kvadrillió pengőben állapították meg.

– Jó. Elég lesz. Most beszéljen ugyanezen események külső objektív, külső szubjektív, belső objektív, illetve belső szubjektív hatásairól! Halljuk! (Összecsapja tenyerét.)

– Hát... ööö... volt ugye 44-ben a német megszállás... Bejöttek ugye a németek... Külföldre vitték az arany- és egyéb fémtartalékokat, ami később egyik gyorsítója volt a hiperinflációnak.

– Ezt már mondta, fiatalamber. Nem ezt kérdeztem...

A vizsgázó egyre mereszti a szemét, pupillája kitágul, értetlenül bambul a tanár arcába.

– Hát ugye volt a második világháború, nyugaton a németek helyzete kezdett rosszabbodni, bejöttek ide hozzánk. A szovjeteknél meg volt ugye Sztááálin, ha mond valamit ez a név... Folytassa, fiatalember!

– Igen, és akkor 45-ben a földreform...

– Hohó! Ott még nem tartunk, fiatalember! Először hadd halljam a belső szubjektív okokat!A külső objektív és szubjektív okokat már felsoroltam maga helyett, de a többit ne várja el...

– Bejöttek a németek, lebombázták az országot.

– Nem! Kállay Miklós hintapolitikát folytatott! Így akarsz... így akar maga ötöst? Lófa... semmit nem tud!!! Na jó, akkor írja fel az idővonalra a többi külső és belső objektív hatások által alapvetően meghatározott eseményeket.

– 47 - kékcédulás választások, első hároméves terv...

– A lófa... Nézzen már magára! Ötvenhat... a forradalom, nagyokos...

– Ötvenhat, forradalom. Utána hatvan, a harmadik ötéves terv.

– Persze... Mert 59-60-61-62-ben nem volt semmi, ugye?

– Volt 59-62 között egy... egy fejlesztés... agrár... agrárpolitika, meg...

– Háromszakaszos gazdaságfejlesztő program, fiatalember! Na, tovább! (Elfordul, elmegy a terem sarkába, szemüvegét megigazítja.)

A vizsgázó végighúzza tenyerét arcán, látja, hogy a tanár elment, megfordul, hogy lássa a többieket, kétségbeesetten kérdezi tőlük: 

– Mik ezek az objektív izék?!

(Válaszként értetlen nézést, tétova szemforgatást, fej- és vállrázást kap.)

– Tökjó. (A vizsgázó elmosolyodik, és egy kéz-nyelv-száj performance-t bemutatva egyértelművé teszi véleményét, mintegy sugallva, szerinte mennyire hasonlít ez a helyzet egy hagyományos értelemben vett fellációhoz.)

– Nnna, fiatalember, mi is a további külső objektív hatás a magyar gazdaságra nézve?

– Hetvenkettő, olajválság.

– A lófa... persze... Ahogy maga azt elképzeli. HÁT A REND-SZER-VÁL-TÁÁÁS! Azt csak tudja, mikor volt, remélem...

– Nyolcvankilenc.

– Lenyűgöző... Hanyast adna magának, fiatalember?

– Nem tudom... Hármas. Kettes. Nem tudom. (Arcán az elképedés, nem hiszi el, hogy ez megtörténhetett.)

– Talán még annyi se. Üljön le. Akar még valaki ötöst? Maga? (Egy másik diák a nem egyértelmű 4-5 számkombinációt írta lapjára, most őt kezdi kérdezgetni.) Most négyes vagy ötös?

– Inkább négyes. (Az ötöst lehúzza, a négyest megerősíti a lapján.)

– Aha. Nnna, írják le a kedvenc történelmi témájukat... a történelemből... a gyengébbek kedvéért... Ugye, fiatalember? (Kacsint a már korábban porig alázott diákra.) Nnna, fél órájuk van.

A diákok elkezdik írni a kedvenc tételüket, a tanár telefonál Marcikámmal, miután befejezi a beszélgetést, sorban megkérdezi a diákokat, mi a kedvenc tételük.

– Őskor.

– Széchenyi-Kossuth vita.

– Jobbágyfelszabadítás.

– Kiegyezés.

– Európai Unió.

– Szent István.

– Nnna, fiatalember, mondja el, mit tud a kiegyezésről! (Bazsalyog az ismerős fiatalemberre.)

– 1867-ben Andrássy Gyula miniszterelnöksége során, és az ő jelentős közreműködése következtében az osztrák és a magyar állam megkötötte a kiegyezést, amely 10 évre szóló államszerződés volt. A két állam egyesült, az újonnan létrejött dualista állam neve Osztrák-Magyar Monarchia volt, a két országrész között a határt a Lajta folyó vonalában állapították meg. Az uralkodó közös volt, illetve közös ügy maradt a külügy, a hadügy és az ezek fedezésére szolgáló pénzügy. A közös ügyek fedezésére kvótát állapítottak meg, amelyből hazánk 30, Ausztria 70 százalékkal részesedett.

– Állj! Na és milyen külső objektív okai voltak a kiegyezésnek?

– (A fiatalember a fejét csóválja, kínjában már vigyorog.) Nem tudom.

– Csak tudja, hát ötöst akar, nem?

– Nem... Nem tudom.

– Hát jó. Elárulom önnek, fiatalember, hogy a kiegyezés külső objektív oka Ausztria iparfejlesztése volt. Hanyast adjak erre magának?

– Nem tudom.

– De maga hanyast adna?

– Nem tudom. Hármas. Kettes. Egyes. Mindegy is...

– Na jó, ne mondja rám, hogy nem vagyok jószívű, adok magának egy kettest.

– De tanár úr, ha beírna egy egyest, akkor jövő héten eljöhetnék javítózni.

– Javítózni? Minek? Lófa... semmit nem tud! (Kis hatásszünet.) Elmehet.

A fiatalember köszönés nélkül elmegy. Ekkor a tanár figyelme a többiekre koncentrálódik, akiknek lapján hármasok, négyesek állnak. Egy szőke, feltűnően csinos diáklánytól megkérdezi, mi a kedvenc tétele.

– Széchenyi-Kossuth.

– Jó. Meg tudná mondani, hogyan nevezzük azt az időszakot, amelyben ez a két jeles személy főszerepet játszott?

– Hátööö... Ezerhétszá... nyolcszázas évek?

– Jó-jó, de nem erre gondoltam. Valóban a tizenkilencedik században volt, de pontosítsuk! Segítek. Re...

A lány hallgat, nem tudja.

– ...form...

– Reformkor!

– Úgy van! Nagyon jó. Hanyast is szeretne?

– Hát énööö... én egy hármast.

– Hármast? Ugyan már! Ha felvázolja, milyen fő pontokból állt a vitájuk, a négyest is megkapja.

– Hátööö... Széchenyinek ausztriai... osztrák barátai voltak, nem akarta, hogy a magyar gazdaság fejlődjön, de Kossuth ezzel nem értett egyet, ő mindent gyorsan szeretett csinálni, és ezen összevesztek.

– Kitűnő! Így kell ezt csinálni, kisasszony! Elfogadja a négyest?

– Igen. Köszönöm, tanár úr!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.