Ha a véleményem nem kedvező egy bizonyos dolgot vagy embert illetően, inkább megtartom magamnak, még ha nem is rossz szándékkal gondolom, amit gondolok. Az őszinteség önmagában véve potenciális veszélyforrás, az emberek közötti kapcsolatok megrontója. Hazug világ. Ebben élek és ezt imádom. Fura helyzet ez. Izé... legyek sznob? Aszondom, hogy ambivalens. Emmán mégiscsak jobban hangzik.

Ááááh, kajak kockásra csikarom össze magam, hogy nem enged be a hotmél.

Bázz, rájöttem. Olyan takaros pofáraesés íze volt a felismerésnek: miután 4-szer nem engedett be, gondoltam, valami nem stimmel (igen-igen, ez valóban éleslátásról és gyors helyzetfelismerésről árulkodik...), oszt izé. Aszondja, hogy rossz jelszó és/vagy felhasználónév. Mielőtt diszkrét anyázásba kezdtem volna, betűről betűre átvettem a karaktereket. Hotmail.hu. Itt megakadtam. Agyam processzora dolgozott, a kis piros lámpa vadul villogott, meg minden, oszt csak megszületett a megoldás. Bejutottam. Június óta nincs új levél. Mondjuk ez nem is az én ímélfiókom...

Felmentünk a Kékestetőre. Jó vót egynek. Meg fogom ismételni.

Amúgy... mikor kérdezted, hogy mit gondolok, milyen lesz a jövő. Azt mondtam, biztos, hogy nem lesz rossz. Nem lehet rossz. Ma már nem így látom. A jelen is irritál. Idegesít. Fákk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.