A túl sok alvásra könnyebb rászokni, mint azt eleddig gondoltam. Hétvégén 12-14 órákat aludtam, ma a 9 órás pihenés után úgy ébredtem, mint egy zombi. Ez megpecsételte egész napomat, s bár reggel még volt bennem élet, délre az egész elpárolgott. Szenvedés volt a nap, fél hatig benn ültem, a végén már alig láttam. Nem tudom, mi van velem. Rossz kedvem van, bár nincs rá okom. Nem történt semmi a hétvégén, ami szomorúságra adhatna okot, s mégis... mégis olyan búvalbaszott voltam egész nap, mint már nagyon régen. Daninak fel is tűnt, kérdezte, mi van, van valami baj? Mondtam, hogy nincs, csak fáradt vagyok. Bár igazából biztosan van valami bajom, de hogy mi, azt még én sem tudom.

-kettőspont ess-

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.