Jogot kéne tanulnom.

Már ha napközben nem vitt rá a lélek. Sem hétvégén... De ennek nem én vagyok az oka, lett légyen az bármilyen meglepő. Azért nem tudtam megtanulni, mert beleolvastam a kidolgozott tételsorba, és kajak ideges lettem. Ezek a körmondatok bázzzz: ha, amennyiben, feltéve, nélkül, anyád.

Nem tudom, mi az a szerződés, nem tudom, mik a kellékei, de nem is érdekel. Úgyis tudni fogom majd, amikor nagyon kell. Azaz holnap 11 órakor. Vagyis már ma. Na mindegy. Az én agyam úgy áll össze, hogy ha azt gondolom valamiről, hogy nem értem, addig rendben is van (ez értelmetlen mondat volt, de majd megszokod... jönnek még ilyenek). Na de...! Matekból a szállítási feladatokat (ugye így híjják azokat a táblázatokat?) úgy írtam meg szinte hibátlanra, és lett végül ötösöm matekból, hogy a 3 nap gyakorlás alatt, amit rá fordítottam, egyet sem tudtam megcsinálni úgy, hogy értékelhető megoldás is kijöjjön. Úgy keltem fel a zh. napján, hogy nem tudok semmit, de nem is érdekel. Aztán ahogy megláttam a feladatot, rögtön tudtam, mitkellhogykell, kijött minden (megjegyzem: először pályafutásom során), és... és... alig hittem el, hogy mikre vagyok képes. De lassan megszokom azért.

Tuti így lesz holnap is. Most nem tudok semmit, de majd ha kell, a semmiből teremtett agyam összeszedi magát, és mindent tudni fog. Jessz.

Hatkor kéne kelnem. Már azért, hogy legalább egyszer elolvassam azért vizsga előtt az anyagot. Nem árt az ilyesmi.

Ja, és meglett a gyilkos tantárgy. P3 ! Elsőre! Naná. Mér, mit gondoltál, hogy ÉN meg fogok bukni belőle? Ugggyanmááá... Nem olyan családból származok...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.