Mindig csak elméletben

Aztán a valóság semmi

Pár percig azt hiszem, hogy

Végül a kómás reggeli ébredés után tudatosul bennem

Sosem volt emlékek

A fehér kapucnis pulóveredben

A nap már régen

És nem bírod abbahagyni a

Én pedig csak mondom, mondom

Téged persze nem

De látom, jólesnek a tőlem kapott

És pittyeg a

Jelzi, hogy az álmok ideje

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.