Életművész vagyok. Lettem. Tök jó, meg minden. A körülmények vezettek idáig.

Ha csak egy évre nézek vissza, feltűnő, hogy egy bevásárlásnál akkor csipsz, keksz, kóla, pizza volt a kosárban. Most hétfőn is vásároltunk. Sör, sör, bor, sör, sör és sör. Volt még egy kiló krumpli is, de az is csak azért, hogy legyen kaja is, ami felszívja majd az alkoholt.

Nagyon adja a téma. De mikor éljem ki magam, ha nem most? Alig van hátra pár hónapom, és vége. Mindennek vége. Oda lesznek a gondtalan évek, annyi lesz a buliknak, kaput meg minden.

Már most hiányzik. A pia, a buli. Meg más is.

Fura lesz holnap négykor kelni. Egy normális napon akkor még fennvagyok. Most meg menni kéne aludni, a jó isten bassza meg. Tizenkét órát fogok holnap dolgozni. Fincsi, mi?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.