Persze, értem én, hogy az olyan embert, aki eleve negatívan áll egy bizonyos dologhoz, nem egyszerű meggyőzni arról, mi a jó neki. Ez persze relatív, más részről meg mégse. Relatív, mert nem biztos, hogy ami jónak tűnik, az az is, ugyanakkor mégse relatív, mert az ő szemszögéből nézve a dolognak nincsen jó oldala.

Nehéz eset. Nehéz ez nekem is. Néha a "ha Mohamed nem megy a hegyhez, a hegy megy Mohamedhez" elv sem ér lófaszt se. Mohamed nem akar jönni, a hegy meg nem tud menni.

Elrendeltetett? Eddig is elmondtam már mindent, amit lehetett, de már most látom, hogy lehetetlent akarok. Nincs is, van is. Esély is, meg nem is.

Minden mondat haszontalan, elfecsérelt idő kigondolásuk, kimondásuk, minden. És ez mindaddig így is marad, amíg az a bizonyos másik nem akarja.

De még hazudik. De még csendre int, mintha nem nekem lenne igazam. Sosem hallgat rám, pedig én jót akarok. Nem bírom ezt. Bang my head. Robbantsátok az agyamat a falra egy pisztollyal. He shot me down, bang bang, I hit the ground, bang bang, that awful sound, bang bang - my baby shot me down.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.