Az első bejegyzésben írtak ellenére politizálni fogok.

Három órakor értem haza, fél négykor csengetett egy nő, kopogtatócédulákat gyűjt a Fidesznek. És hogy nem adnám-e le nekik az enyémet? Nem... De nem érti, miért. Elmagyarázom neki, azért mert én a Jobbikra fogok szavazni. Na ez aztán betett neki. Aszongya: jaj, ezek a Jobbikos fiatalok, mit tudnak? a kukaborogatás meg a tojásdobálás megy, de azonkívül semmit nem tudnak. Bőszen bólogatok, persze-persze, nagyon szép és jó, amit mond, de nem hat meg. Engem nem fog meggyőzni. Ezt ő is látja, és most a szüleimre akarja kivetni a hálóját. Kérdezi, és meg válaszolok: este hatkor lesznek itthon. És hogy ugye... majd akkor őket megkeresem... és majd ők... ugye ők a Fideszre szoktak szavazni... mert ha nem, akkor vissza se... értem... na, te meg addig még gondold át ezt...

Oké, átgondolom. Legközelebb ajtót se nyitok neked...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.