Véletlenül találtam egy blogot, tényleg nem tudom már, hogy hogyan. Hihetetlen. Egyszerre igénytelenül gyönyörű és mégis zseniálisan összetett. Makszi riszpekt a http://gyulszi.blog.hu szerkesztőinek, kajakra.

Megmutattam az A főszereplő halála miatt a regény elmarad című bejegyzést Dávidnak, és lesújtott a véleménye. Azt mondta, hogy egy kalap szart nem ér az írás. Mert nincs semmi értelme. Próbáltam győzködni, de hajthatatlan maradt. Amit nem ért, az szar. Ugyanolyan axióma, mint az ami nincs jutyúbon, az meg sem történt, amit nem talál a gugli, az nem is létezik és aki nincs fenn faszbukon, az nem is ember. Szóval azért nem ér egy kalap szart se, mert nincs semmi értelme. És akkor elkezdtem fejben forradalmat csinálni, ilyen még úgyse volt alapon: ha abból indulunk ki, hogy ami nincs, az nem létezik, akkor ami van, az sem biztos, hogy valójában létezik. Mert attól, hogy ő nem lát benne semmi értéket, vagyis nem érzékeli a nyilvánvalóan ott lévő mindent-porig-bombázó-anarchista-művészetet, attól más még látja, láthatja. Ennek az inverze meg az, hogy attól, hogy én látom benne a zsenialitást, még lehet, hogy ugyanolyan kétfilléres baromság, mint egy átlag Ágh Attila írás.

Az éremnek két oldala van.

Na, szóval makszi riszpekt a gyulszi blognak. Ment a kedvencek közé. Avagy Jacques megtalálta Olgát.

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.