Takarítás közben ismeretlen eredetű és még ismeretlenebb kémiai összetételű (a laboratóriumi elemzés technikai eszközök és gusztus hiányában elmaradt) barna dolgot találtam az egyik asztal alatt. Ő a keddi disztroly egyik túlélője. Először csokira gyanakodtam, de mivel senki nem evett a buliban csokit (nem is volt senkinek csokija), így marad a rosszabbik verzió. Aztán találtam mégegyet, egy kisebb csomót, persze az is szét volt taposva. Nem értem. Kajak nem értem. Ennyire nem lehetünk pélón, hogy a szobába szarunk. Vagy nem is tudom. Történtek már itt bizarr dolgok.

Egyébként szeretem magam sokkolni. Öklendezésig. Nem tudom, ki hogy van vele, de (és ezt se értem) van egy ismerősöm, akinek ha sokáig nézem a képeit, hányingerem lesz tőle, és öklendezek. Borzasztó. Elneveztük tokadiszkónak, mert tiszta zsír, és mikor mond valamit, ring a háj a nyakán. Bááááá. Elképzeltem, és kirázott a hideg.

Takarítás közben Tiëstót hallgattam, ilyen egy órás mikszet. Rengeteg jó zene volt beletémázva, de egy különösen megfogott:

Ez a legújabb kedvencem.

Szóval, mintegy zárszóként. Sok dolog van az életben, amit nem értek, de tiszta szerencse, hogy ezt a zenét elég élvezni és kész. Off.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.