Leamortizáltam a bal kezemet. Ez az eredetileg rövidre tervezett bejegyzés így körülbelül negyed órát fog elvenni az életemből. Nagy betűt eleve nehéz írni. Ehh... Már ki is állt a jobb vállam. Nehéz mesterség ez, hiába...

Szóval van egy SPAR-játék, aminek az a lényege, hogy gyűjtsek össze tizenöt ásványvíz-címkét, de nem az egészet, csak az autó képét, és azokat küldjem be július valahanyadikáig. Na most... nincs ollóm, így késsel kell levágnom a cuccokat, olyanformán, hogy lehetőleg ne a verda képét szeljem ketté. És mivel ügyes vagyok, egy húzással a bal hüvelykujjamat is sikerült kishíján elválasztanom az anyaföldtől (a tenyerem többi részétől). Baszod, ömlött belőle a vér, a padlón még ott a menetirányom a mosdó felé. Ikszdé. De még trükkös is volt, mert úgy tűnt, hogy eláll. Na, gondoltam, lerázom a vizet a kezemről, de mire ráztam, már megint ömlött, szóval a fal olyan lett, mint egy horrorfilmben. A dzsekim is kapott belőle. A szemembe is ment egy csepp, mókás volt. Muhaha.

Most az egyetlen ivópoharamban ázik az ujjam a jéghideg vízben. A vizet már vörösre festette a vérem. Na, mindjárt ki is veszem, elég a pancsiból (LOL), lenyalom róla a maradék vért, a vizes oldatot meg megiszom... asszem... biztosan jót tesz, há' nem? Belőlem származik, és belém tér vissza. Nyugtasson meg valaki, ugye ha a saját (hígított) véremet iszom, az egészséges, ugye?

Végül is huszonhárom percembe került ezt megírni, ami nem rossz teljesítmény egy félkezűtől, de két kézzel öt perc alatt végeztem volna.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.