Számvitel előadáson, a számlaosztályok, meg eredmény... mérleg... izék között eszembe jutott ez a pár sor, amit most szándékozok - előreláthatólag - leírni, kőbe vésni, közkinccsé tenni, kinek hogy tetszik.

Akkor valahogy filozofikus hangulatban voltam, mint valami görög bölcs, most meg nem. Így megy ez.

Amíg bírok magammal, nincs baj. De vajon mindig így lesz ez? Lehetséges, hogy az elme egyszercsak, minden előrejelzés nélkül kihagy akárcsak egy pillanatra is? Még minden jó. De valószínűleg csak idő kérdése a dolgok rosszabbra fordulása.

Kár érte.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.