Hétvégén olyan nyugis itt az élet, mint egy lakatlan szigeten.

Nincsenek emberek, nincsenek zajok, még a fű se nő. Úgy érzem magam ilyenkor, mint egy nyugdíjas az öregotthonban.

Repülnek a percek, az órák, és csak ámulok: még most volt péntek, és mindjárt hétfő. Anbilívöból.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.