Korán reggel egy furcsa női hang ébresztett...Valami ép ésszel felfoghatatlan időben felkeltem, megnéztem, mennyi az idő. 7 óra 50 perc. Tejóég. Zöldhajnal. Na, aludjunk még egy kicsit. 8-kor felkelt a szobatársam, motyogott valamit (látta, hogy félig-meddig ébren vagyok), de…

Hulla vagyok. Megint.10 óra van, és mindjárt lefejelem a klaviatúrát a fáradtságtól. Vércukrom a padlón. Úgy másztam haza a suliból, hogy teljesen el voltam szállva; már úgy értve, hogy nem tudtam se menni, de sem nézni egyenesen. Szar volt. A tízperces út megtétele…