2009.03.10. 22:26
Píszendlav
Hulla vagyok. Megint.
10 óra van, és mindjárt lefejelem a klaviatúrát a fáradtságtól. Vércukrom a padlón. Úgy másztam haza a suliból, hogy teljesen el voltam szállva; már úgy értve, hogy nem tudtam se menni, de sem nézni egyenesen. Szar volt. A tízperces út megtétele körülbelül 20 percig tartott. Barátok közt nem tom mi volt, már akkor sem láttam. Most meg pláne. Mi van velem, he?
A matekóra egészen kanfasztikus volt, a tanár megint hozta a formáját. Mottója:
„A szeretet járja át a lelketeket! Peace and love!”
De vaze... ezt olyan hangon, hogy én, aki másfél órán át hallgatom, a végére majdnem elmegyek. Felemelő, valahogy így képzelem jótevő Szűz Máriánk hangját. A matematika rejtelmei nem rejtelmek többé számomra; minden óra újabb utazás az integrálok, a mátrixok és a szentéletű nők birodalmába. Písz. Ja, meg a lav. Általa nyert új értelmet bejárni az órákra. Köszönöm, Mária! Köszönjük, Máriánk!
Ja, fél tízkor elindultam a zuhanyzóba, hogy (meglepő fordulat!) letusoljak. De nagy szívfájdalmamra foglalt volt. Vissza kellett hát jönnöm, és írnom valamit a blogomba (csakazenyém muhaha).
Ég a szemem. Eres, meg viszket meg ég, de legalább az enyém. A világ legnehezebb és legszebb nyelvét beszélem, és miénk a Soproni maláta izé... Na, szal az a lényeg, hogy büszke vagyok, hogy élek, meg minden.
Hoppá, most jut eszembe, a zuhanyzóból visszafelé menet a szobámba találtam egy gatyát a folyosón. M-es. Pont az én méretem. Micsoda szerencse! Aaaah! Kimosom, és birtokba veszem. Mi sem természetesebb. A kedves olvasó bizonyára furcsállja ezt a lépésemet, de ismét csak magamat tudom ismételni (klasszikusoktól csak pontosan, vagy sehogy!): mi sem természetesebb. A főiskolások csórók, meg sok kicsi sokra megy, ja és addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér.
Hülye vagy, mint szódás a lovát. Jó, nem?:-)
Nos, hölgyek és urak, a beszélgetést kérem befejezni... Szzzzzzzzzzzz... Cccö, há ne vicceljen már... ekkora válságban, hahh, mit képzel itten maga?
Píszendlav. Ezt véssétek a fejetekbe. Belülről - a homloklebenybe!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek