Nem álmodozom. Két lábbal járok a földön. Tudom, minek mennyi a realitásalapja, és ahhoz tartom magam. A múlt nem jön vissza, a jövő... blablabla. Jó néha zagyválni. Valóban.-Te még hiszel az álmoknak? Hát nem látod, hogy becsapnak?Ezt az idézetet valami harmadik kategóriás…

Mindig csak az első lépés. Az a kritikus. A többi már jön magától. A sokadik már könnyű, gondtalan.

*Nem

Már a reggel jól kezdődött. Pénzügy előadáson a Zeitgeistot néztük, amin kis híján fel is basztam az agyam. Kis híján. Azért nem nagyon, vagy nem eléggé, mert angolt tanultam a délután kettőkor esedékes zéhára, és nem figyeltem. Az elkapott pillanatok így is vérlázítóak…

Hétvégén olyan nyugis itt az élet, mint egy lakatlan szigeten.Nincsenek emberek, nincsenek zajok, még a fű se nő. Úgy érzem magam ilyenkor, mint egy nyugdíjas az öregotthonban.Repülnek a percek, az órák, és csak ámulok: még most volt péntek, és mindjárt hétfő. Anbilívöból.