Már a reggel jól kezdődött. Pénzügy előadáson a Zeitgeistot néztük, amin kis híján fel is basztam az agyam. Kis híján. Azért nem nagyon, vagy nem eléggé, mert angolt tanultam a délután kettőkor esedékes zéhára, és nem figyeltem. Az elkapott pillanatok így is vérlázítóak voltak, nem is megyek bele, nem írok hosszan, csak beugrottam...

Négytől valami olasz dzsigoló tartott egy előadást, hogy menjek 16000 svájci frankért Svájcba tanulni, de ez bazira megéri, higgyem el, mert ez egy befektetés, meg ilyenek. Közben szarul voltam, nem is amiatt, mert hülyeséget beszélt, hanem mert úgy kavarogtak a beleim, hogy azt hittem, másodpercek kérdése, mikor fosom össze magam. De azért jó képet vágtam hozzá. Vicces olasz akcentussal beszélte az angolt. Na mindegy.

Hazafelé rohantam, persze itthon már nem kellett. Na mindegy.

Megint alpári vagyok, bázzzz.

* Nekem sem jó így, de ha átgondolom a dolgokat, talán így lesz a jó. Biztos valószínűleg sosem leszek benne, s bár utólag könnyű okosnak lenni, és megmondani, mi volt a hiba, ez most nem megy. Nem tudok okos lenni, amikor nagyon kellene.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.