There is a summer festival in Venice which is an annual festival.

Dér iz ö zámer fesztivál in Venícse vics iz ön ánál fesztivál.

Mister Farage, I would like to say something Hungarian quotation for you. It is good that you are here because if the monkey goes up to the tree, it is better seen how red is his popó.

Miszter Farázs, ájd lájk tó széj számszing hángérien kotéson for jú. Icc gut det ju ár hír bikóz if dö manki góz ap tu dö trí, icc betör szín háo red iz hiz popó.

Ma Magyarországon 100-ból 29 ember képes megszólalni idegen nyelven. Ez az arány siralmas, főleg ha belegondolunk, hogy a 29-ben ez a kettő is benne van, azaz hiába képes megszólalni, ha nevetséges a kiejtése...

Aszonta egyszer valami Armstrong (talán a biciklis, vagy a mélytorkú énekes, nemtom...), hogy kis lépés valakinek, meg valakinek egy nagy. Nagy lépés, kis lépés.

Nehéznek tűnt minden, és mégis sikerült. Nem vagyok. Nem én vagyok. Máshol van.

Számvitel ötös. Az álom valóra vált.

– Mi van magával, fiatalember?

– Tessék?

– Be van gazolva.

– Mi van... hogy mi vagyok?

– Be van gazolva. Látszik magán. Így idejönni...

– Nem értem.

– Na jó, van még odakint valaki? Nincs?

– Mi vagyunk az utolsók, tanár úr.

– Jó. Akkor írják fel a lapra a tételt: Elemezze a '44-45 utáni magyar gazdaságot. Rendszerváltás, unió, ilyenek. Érthető? Igen? Nem? 30 percük van kidolgozni. (Csöng a telefonja.) Mondjad, Marcikám! Figyelj, megbeszélhetnénk ezt később? Kettőkor. Igen. Szevasz, Marcikám! Ööööö... majd elfelejtettem - mindenki írja rá a lapjára, hanyast szeretne. Érthető?

– Igen-igen. (Ráír a lapjára egy felül szögletes, alul ívesen görbülő ötöst. A tanár jön, ránéz a lapra.)

– Ötöööst? Na majd meglátjuk... Nnna, fiatalamber, jöjjön akkor a táblához, mutassa meg, mit tud.

– A lapot vigyem?

– Hozza...

– Nnna, fiatalember, rajzoljon egy időegyenest. Ne így, maga... Hosszabbat. Mééééég! Nem látja, hogy nem fog kiférni, maga... ?!... ehh.

– Szóval 1944. március 19-én bejöttek a németek, őket 44 november-decemberben kiszorították a szovjetek, megkezdődött hazánk 47 évig tartó szovjet megszállása. Az ország romokban hevert. 45-ben kiadták a földreformot, 46 elejére az infláció átlépte a 10%-os határt, és folyamatosan sokszorozódott, 46 június-júliusra hiperinfláció esete állt fenn, megkezdődött a szanálás, augusztus elsején bevezették az új forintot, amelynek egységnyi értékét 400000 kvadrillió pengőben állapították meg.

– Jó. Elég lesz. Most beszéljen ugyanezen események külső objektív, külső szubjektív, belső objektív, illetve belső szubjektív hatásairól! Halljuk! (Összecsapja tenyerét.)

– Hát... ööö... volt ugye 44-ben a német megszállás... Bejöttek ugye a németek... Külföldre vitték az arany- és egyéb fémtartalékokat, ami később egyik gyorsítója volt a hiperinflációnak.

– Ezt már mondta, fiatalamber. Nem ezt kérdeztem...

A vizsgázó egyre mereszti a szemét, pupillája kitágul, értetlenül bambul a tanár arcába.

– Hát ugye volt a második világháború, nyugaton a németek helyzete kezdett rosszabbodni, bejöttek ide hozzánk. A szovjeteknél meg volt ugye Sztááálin, ha mond valamit ez a név... Folytassa, fiatalember!

– Igen, és akkor 45-ben a földreform...

– Hohó! Ott még nem tartunk, fiatalember! Először hadd halljam a belső szubjektív okokat!A külső objektív és szubjektív okokat már felsoroltam maga helyett, de a többit ne várja el...

– Bejöttek a németek, lebombázták az országot.

– Nem! Kállay Miklós hintapolitikát folytatott! Így akarsz... így akar maga ötöst? Lófa... semmit nem tud!!! Na jó, akkor írja fel az idővonalra a többi külső és belső objektív hatások által alapvetően meghatározott eseményeket.

– 47 - kékcédulás választások, első hároméves terv...

– A lófa... Nézzen már magára! Ötvenhat... a forradalom, nagyokos...

– Ötvenhat, forradalom. Utána hatvan, a harmadik ötéves terv.

– Persze... Mert 59-60-61-62-ben nem volt semmi, ugye?

– Volt 59-62 között egy... egy fejlesztés... agrár... agrárpolitika, meg...

– Háromszakaszos gazdaságfejlesztő program, fiatalember! Na, tovább! (Elfordul, elmegy a terem sarkába, szemüvegét megigazítja.)

A vizsgázó végighúzza tenyerét arcán, látja, hogy a tanár elment, megfordul, hogy lássa a többieket, kétségbeesetten kérdezi tőlük: 

– Mik ezek az objektív izék?!

(Válaszként értetlen nézést, tétova szemforgatást, fej- és vállrázást kap.)

– Tökjó. (A vizsgázó elmosolyodik, és egy kéz-nyelv-száj performance-t bemutatva egyértelművé teszi véleményét, mintegy sugallva, szerinte mennyire hasonlít ez a helyzet egy hagyományos értelemben vett fellációhoz.)

– Nnna, fiatalember, mi is a további külső objektív hatás a magyar gazdaságra nézve?

– Hetvenkettő, olajválság.

– A lófa... persze... Ahogy maga azt elképzeli. HÁT A REND-SZER-VÁL-TÁÁÁS! Azt csak tudja, mikor volt, remélem...

– Nyolcvankilenc.

– Lenyűgöző... Hanyast adna magának, fiatalember?

– Nem tudom... Hármas. Kettes. Nem tudom. (Arcán az elképedés, nem hiszi el, hogy ez megtörténhetett.)

– Talán még annyi se. Üljön le. Akar még valaki ötöst? Maga? (Egy másik diák a nem egyértelmű 4-5 számkombinációt írta lapjára, most őt kezdi kérdezgetni.) Most négyes vagy ötös?

– Inkább négyes. (Az ötöst lehúzza, a négyest megerősíti a lapján.)

– Aha. Nnna, írják le a kedvenc történelmi témájukat... a történelemből... a gyengébbek kedvéért... Ugye, fiatalember? (Kacsint a már korábban porig alázott diákra.) Nnna, fél órájuk van.

A diákok elkezdik írni a kedvenc tételüket, a tanár telefonál Marcikámmal, miután befejezi a beszélgetést, sorban megkérdezi a diákokat, mi a kedvenc tételük.

– Őskor.

– Széchenyi-Kossuth vita.

– Jobbágyfelszabadítás.

– Kiegyezés.

– Európai Unió.

– Szent István.

– Nnna, fiatalember, mondja el, mit tud a kiegyezésről! (Bazsalyog az ismerős fiatalemberre.)

– 1867-ben Andrássy Gyula miniszterelnöksége során, és az ő jelentős közreműködése következtében az osztrák és a magyar állam megkötötte a kiegyezést, amely 10 évre szóló államszerződés volt. A két állam egyesült, az újonnan létrejött dualista állam neve Osztrák-Magyar Monarchia volt, a két országrész között a határt a Lajta folyó vonalában állapították meg. Az uralkodó közös volt, illetve közös ügy maradt a külügy, a hadügy és az ezek fedezésére szolgáló pénzügy. A közös ügyek fedezésére kvótát állapítottak meg, amelyből hazánk 30, Ausztria 70 százalékkal részesedett.

– Állj! Na és milyen külső objektív okai voltak a kiegyezésnek?

– (A fiatalember a fejét csóválja, kínjában már vigyorog.) Nem tudom.

– Csak tudja, hát ötöst akar, nem?

– Nem... Nem tudom.

– Hát jó. Elárulom önnek, fiatalember, hogy a kiegyezés külső objektív oka Ausztria iparfejlesztése volt. Hanyast adjak erre magának?

– Nem tudom.

– De maga hanyast adna?

– Nem tudom. Hármas. Kettes. Egyes. Mindegy is...

– Na jó, ne mondja rám, hogy nem vagyok jószívű, adok magának egy kettest.

– De tanár úr, ha beírna egy egyest, akkor jövő héten eljöhetnék javítózni.

– Javítózni? Minek? Lófa... semmit nem tud! (Kis hatásszünet.) Elmehet.

A fiatalember köszönés nélkül elmegy. Ekkor a tanár figyelme a többiekre koncentrálódik, akiknek lapján hármasok, négyesek állnak. Egy szőke, feltűnően csinos diáklánytól megkérdezi, mi a kedvenc tétele.

– Széchenyi-Kossuth.

– Jó. Meg tudná mondani, hogyan nevezzük azt az időszakot, amelyben ez a két jeles személy főszerepet játszott?

– Hátööö... Ezerhétszá... nyolcszázas évek?

– Jó-jó, de nem erre gondoltam. Valóban a tizenkilencedik században volt, de pontosítsuk! Segítek. Re...

A lány hallgat, nem tudja.

– ...form...

– Reformkor!

– Úgy van! Nagyon jó. Hanyast is szeretne?

– Hát énööö... én egy hármast.

– Hármast? Ugyan már! Ha felvázolja, milyen fő pontokból állt a vitájuk, a négyest is megkapja.

– Hátööö... Széchenyinek ausztriai... osztrák barátai voltak, nem akarta, hogy a magyar gazdaság fejlődjön, de Kossuth ezzel nem értett egyet, ő mindent gyorsan szeretett csinálni, és ezen összevesztek.

– Kitűnő! Így kell ezt csinálni, kisasszony! Elfogadja a négyest?

– Igen. Köszönöm, tanár úr!

Tavaly evidensnek tűnt, hogy ha szerencse kérdése valamilyen zh vagy vizsga, akkor nekem nyilván szerencsém van. A jóhoz könnyű hozzászokni. Tudtam, hogy egyszer megfordul majd a szerencsém, de az azért mégiscsak túlzás, hogy mostanában mindig én szopok. Reggel, délben, este. És még nincs vége a félévnek...

Felfüggeszteném ezt az N.-t... Egy bitófára. :-)

Mindig csak elméletben

Aztán a valóság semmi

Pár percig azt hiszem, hogy

Végül a kómás reggeli ébredés után tudatosul bennem

Sosem volt emlékek

A fehér kapucnis pulóveredben

A nap már régen

És nem bírod abbahagyni a

Én pedig csak mondom, mondom

Téged persze nem

De látom, jólesnek a tőlem kapott

És pittyeg a

Jelzi, hogy az álmok ideje