Mostanában, úgy tűnhet, nem írok. Pedig de. Csak olyan dolgokat, amik nem tartoznak senkire. Ha közzétenném az összes, jelenleg vázlatként elmentett, tehát nem publikált írásokat, jönnének az értetlenkedők, "ez mit jelent?", "miről beszél ez a seggfej?" - szal nem értenék... Ezért megmaradnak vázlatként, vagy pedig átkerülnek a másik blogomba, ahol valóban igazat írok. Ahol nem gondolom meg, melyik szó után melyik logikus, hogyan helyes, csak írok. Nem kell, hogy értelme legyen. Mint egy jó elvont valami. Pedig nem az elvontságra törekszem, csak elengedem az agyamat, és hadd folyjon, amíg van benne valami... Nevezhetném ársz pojetikának, de nem vagyok költő. Nem vagyok művész. Ez a legjobb. Ezt csak érezni kell.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.