A címben szereplő név ne tévesszen meg senkit! Nem a jóságos Télapó piros orrú rénszarvasáról van szó. Egy hete - apám ajánlására - elkezdtem olvasni Robert Merle Mesterségem a halál című regényét. Ma fejeztem be a vonaton, és mint azokkal a könyvekkel, amik nagyon bejöttek eddig, ezzel is úgy voltam, hogy sajnáltam, hogy vége lett. Hátborzongató a halál ilyen közeli leírása - a történetet Merle egyes szám első személyben mondja el, mint az auschwitzi koncentrációs tábor vezetője, egyben SS-őrnagy.

Szigorú apját gyermekkorában elvesztette, aki Rudolfra azt hagyta örökül, hogy legyen pap. Két húgával és anyjával maradtak egy bajor kisvárosban. Aztán kitört az első világégés, és Rudolf, bár még nem volt hadköteles korú, jelentkezett katonának. Nem hívták be, de ez nem szegte kedvét, kétszer is felszállt az utánpótlást szállító vagonokra, mindkét alkalommal hazaküldték. Aztán '16-ban eljutott a török frontra, először érezte a gyilkolás ízét, megsebesült, és kitüntették vaskereszttel. Felépült, majd a litván erdőkben harcolt a keleti szabadcsapatokkal. Az áruló, a franciákat és szövetségeseit kiszolgáló német bábkormány nem támogatta erőfeszítésüket. Később nyomorog, napról napra él, megerőszakolja szállásadónőjét, börtönbe kerül egy áruló agyonveréséért, az amnesztiát nem fogadja el. Öt évet raboskodik. Még huszonéves, de már SA-tag, túl egy háborún, börtönéveken, és megszegett atyai végakaraton. Szabadulása után egy pomerániai vén bárónál dolgozik éhbérért, majd annak egy tanyáján. A báró azzal a feltétellel adja neki saját használatra lápos, romokban heverő tanyáját, hogy elveszi feleségül az öreg Wilhelm lányát, Elsie-t. Úgy is lesz. Ezután kettesben, majd a gyerekek születése után többedmagukkal nyomorognak a mocsaras vidéken. Első találkozása Himmlerrel meghatározó a későbbiekben.

Rudolf Lang lesz az auschwitzi KL vezetője, gyorsan lépked a ranglétrán. Az újabb háború kitörése után Himmler fontos feladatot oszt rá: szervezze meg, hogyan tudnak napi 5000 zsidóval végezni. Rudolf jó német katona módjára nem kételkedik felettese parancsában, és elkezdi a terveket. Sorra járja a kisebb kísérleti táborokat, majd az ott látottakat egyesítve a nyolcezer hektáron elterülő Auschwitz-Birkenau-i táborban tökéletesíti.

'45-ben mindennek vége. A háború elbukik, a táborokat felszámolják, Rudolf bújkálni kényszerül. Családját Berlinbe, majd egy vidéki ismerőséhez menekíti, ő maga egy faluban várja sorsát, addig is földműveléssel, lóápolással tengeti életét. Amikor Himmler öngyilkos lesz, úgy érzi, a vezér elárulta őt. '46-ban egy autó gördül be a ház elé, kiszáll belőle két amerikai, és letartóztatják. A haláltábor egykori vezetője nem tanúsít semmiféle ellenállást. A nürnbergi perben tanú, majd Krakkóban vádlott. Kötél általi halálra ítélik, a végrehajtás helye Auschwitz - az a bitófa, amelyet ő maga ácsoltatott zsidókkal.

A bírósági tárgyalás komédiába hajlik, Rudolfot mindennel vádolják, olyanokat bizonyítanak rá puszta vallomások alapján, amiket nemhogy ő nem tett, de a valóságban meg sem történtek. A zsidók revánsa ez. A regény végén az olvasó komolyan sajnálja Rudolf Langot, aki bár bűnös, nem önszántából ölt meg két és félmillió embert, hanem mert ez volt a parancs. Áldozat ő is. A rendszer áldozata. Mert a gépezet elkapta kabátujját, és nem tudta kihúzni onnan.

Mindenkinek csak ajánlani tudom. Élvezetes, lebilincselő olvasmány. Izgalmas, mindazonáltal felvet bizonyos filozófiai kérdéseket is. Nem csak szarpofozás. Szóval ha van választásotok, hogy mit olvassatok, Madách: Az ember tragédiáját, vagy hasonló - világirodalmi szintű alkotásnak nevezett - selejteket, vagy ezt, akkor nem szabad gondolkodni. Ezt kell választanotok!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.