Én vagyok a La Sagrada Familia. Folyton épül, de sose lesz kész. Nem lesz olyan pillanat, amire majd azt lehet mondani, hogy oké, gyerekek, megcsináltuk, és összecsapják a tenyerüket az emberek és nem csinálnak utána semmit. A stílusom is valahogy mindig csak alakul, és kétségkívül egyre jobb lesz, de visszaolvasva pár 2009-es firkálmányt, olyan >gagyi< fílingjük van. Mintha egy nagy lufi lenne mind, ami kívülről úgy látszik, hogy valami vicces dolog van benne, aztán kiderül, hogy csak levegő.

Ha mindig csak írnék, akkor talán meggyorsíthatnám a fejlődést, mert a gyakorlat teszi a mestert, blablabla. Nem is tudom. Ez a mostani állapot, hogy sosincs egy tiszta percem se, inkább már visszafelé fejleszt. Lassan, darabonként hullik szét a legóvár, mint mikor a törökök bombázták Esztergomot. Vagy akármi mást. Akárki. Mikor bombázott.

Múltkor elkezdtem írni egy jó témát, és ahogy egyre több minden lett benne, kezdett látszódni, hogy mit akar az egész jelenteni, akkor... Nem is tudom... Elfogyott a lendület, vagy valami. A vége nemhogy nincs, de ahhoz, hogy legyen értelme, az egészet újra kéne írni. Ez meg lehetetlen, mert késő este írtam, aztán elfáradtam, lefeküdtem, és mikor legközelebb elővettem, hogy befejezzem, már nem lett volna ugyanaz, mintha aznap este végeztem volna vele. Valahogy ez is olyan sapka-eset. Ha van, azért, ha nincs, azért.

Az a baj, hogy

Közben kimentem vécére, és elfelejtettem, hogy mi is a baj.

mondtad, hogy jó ez a

úgyhogy erőt vettem magamon és újra

csak szavak, látod, pedig

igazából nem az, legfeljebb annyira, mint egy

fehér. fekete. összefolynak a

a betűkre ráfolyik fehér és

te meg itthagytál, mintha

közben azt hiszed, hogy én még bírlak

de nyugodtan tiporj porba mindent, ami

meg aki

egészítsd ki

te úgyis jobban tudod, mi a vége a

szeretlek, bár néha jól

csak úgy, ne kérdezd

azért, mert

Most olvasom a rendszerüzeneteknél (vagy mi a fasz ez), hogy leegyszerűsítették a videóbeágyazást annyira, hogy nekem is menjen. Köszi. Riszpekt.

Véletlenül találtam egy blogot, tényleg nem tudom már, hogy hogyan. Hihetetlen. Egyszerre igénytelenül gyönyörű és mégis zseniálisan összetett. Makszi riszpekt a http://gyulszi.blog.hu szerkesztőinek, kajakra.

Megmutattam az A főszereplő halála miatt a regény elmarad című bejegyzést Dávidnak, és lesújtott a véleménye. Azt mondta, hogy egy kalap szart nem ér az írás. Mert nincs semmi értelme. Próbáltam győzködni, de hajthatatlan maradt. Amit nem ért, az szar. Ugyanolyan axióma, mint az ami nincs jutyúbon, az meg sem történt, amit nem talál a gugli, az nem is létezik és aki nincs fenn faszbukon, az nem is ember. Szóval azért nem ér egy kalap szart se, mert nincs semmi értelme. És akkor elkezdtem fejben forradalmat csinálni, ilyen még úgyse volt alapon: ha abból indulunk ki, hogy ami nincs, az nem létezik, akkor ami van, az sem biztos, hogy valójában létezik. Mert attól, hogy ő nem lát benne semmi értéket, vagyis nem érzékeli a nyilvánvalóan ott lévő mindent-porig-bombázó-anarchista-művészetet, attól más még látja, láthatja. Ennek az inverze meg az, hogy attól, hogy én látom benne a zsenialitást, még lehet, hogy ugyanolyan kétfilléres baromság, mint egy átlag Ágh Attila írás.

Az éremnek két oldala van.

Na, szóval makszi riszpekt a gyulszi blognak. Ment a kedvencek közé. Avagy Jacques megtalálta Olgát.

Ölni tudnék a dühtől. Remegnek az ujjaim. Idegbeteg módon pofánvernék most véletlenszerűen kiválasztott embereket, akik amúgy semmiről nem tehetnek, mert azok, akiket amúgy szeretek, hülyére vettek. Öntöm a sört a dobozból a lopott korsóba, és remeg a kezem. Hihetetlen. Pedig. Áh, mindegy.

Nem tudom, mit kellene tennem. Tegyek ellenük hallgatási fogadalmat?

A tetves kurva életbe, nincs itt senki, akinek el tudnám mondani a bajaimat anélkül, hogy kiröhögne. Mert nem az a fajta vagyok. Csendes őrült, vagy valami hasonló. Aki nem osztja meg másokkal, ha valami baja van. Mert nincs kivel.

Most megy le a nap a hegyek mögött. Csinálok inkább pár képet, talán megnyugtat. Picsába.

Mondja Viktor: ismétlem, kedves barátaim, szóval ismétlem, kedves barátaim, hagyjatok a picsába.